Gyakori kozmetikai tévhit – „100%-ban természetes összetevők”

GYAKORI KOZMETIKAI TÉVHIT – „100%-BAN TERMÉSZETES ÖSSZETEVŐK” 

Ügyfeleink időről időre – a sajtóban és az interneten olvasott információk alapján – megkérdezik, hogy termékeink természetesek-e. Még a szakemberek között is gyakran tapasztalható egyfajta tisztelet azokkal a készítményekkel szemben, amelyek „100%-ban természetes összetevőkből” készültek. Vannak olyan kozmetikusok is, akik kizárólag ilyen termékekkel dolgoznak.

De vajon mennyire támasztják ezt alá bizonyított tények vagy klinikai logika?

Valamiért sokan úgy gondolják, hogy ami „természetes”, az eleve jobb, harmonikusabban működik együtt a bőrrel, és kedvezőbb a bőr számára, mint a szintetikus összetevők. De megvizsgáltuk-e valaha ennek a gondolatnak a logikáját? Kértünk-e bizonyítékot arra, hogy ez valóban így van? Azok számára, akik a természetes termékeket részesítik előnyben – vagy akiknek a vendégei ezt várják el –, érdemes mélyebben megvizsgálni a témát.

Természetes vagy szintetikus? – Valóban olyan jó a természetes, mint amilyennek gondoljuk?

Ne feledjük, hogy a kígyóméreg is természetes eredetű, ahogy az ópium is, amelyet a mákból nyernek. A kőolaj szintén teljesen természetes anyag. A természet egyik legerősebb mérge, a ricin – amely körülbelül 6000-szer mérgezőbb a ciánnál – pedig a ricinusbab növényből származik. És még számos más növényi eredetű toxin létezik.

Mindannyian ismerjük a szezonális allergiákat, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a fák és virágok teljes pompájukban virágoznak. Egyes természetes összetevők veszélyesek lehetnek, míg bizonyos szintetikus összetevők gyógyító, bőrmegújító hatásúak, sőt életmentő gyógyszerek alapjai.

Egy összetevő eredete – legyen természetes vagy szintetikus – önmagában semmit sem mond arról, hogy veszélyes, hasznos vagy képes-e elérni a kívánt változást a bőrben. A növényi eredetű gyulladáscsökkentők nem erősebbek vagy jobbak a szintetikus gyulladáscsökkentőknél. A növények csupán egy alternatív forrást jelentenek.

Az, hogy egy összetevő természetes módon nőtt vagy alakult ki, nem jelenti azt, hogy automatikusan jót tesz a bőrnek. A kettő összekapcsolása nem logikus.

Ne feledjük azt sem, hogy a természetben előforduló anyagok laboratóriumban is könnyedén előállíthatók. A glikolsav, amely számos professzionális kozmetikai termék gyakori összetevője, laboratóriumi körülmények között készül. Igaz, hogy a cukornádban is megtalálható, azonban a kozmetikumokban használt glikolsav szinte soha nem onnan származik.

Laboratóriumi előállítása egyszerű és költséghatékony. Az így előállított glikolsav molekuláris szerkezete teljesen azonos a cukornádban található glikolsavéval, ugyanazt a hatást fejti ki a bőrben, és még a laboratóriumi műszerek sem tudják megkülönböztetni a természetes és a szintetikus változatot.

Olyan összetevők, amelyeket a bőr „ismer”?

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a bőr könnyebben „felismeri” a természetes összetevőket, mint a szintetikusakat. De miért lenne így? A bőr vajon eleve „ismeri” a levendulát? És ha tovább gondoljuk: a kezelés célja az, hogy a bőr „régi ismerősökkel találkozzon”, vagy inkább az, hogy halványítsuk a pigmentfoltokat, megújítsuk a bőrt vagy kezeljük az aknét?

Hol van az összekötő kapocs aközött, hogy egy összetevő „ismerős a bőr számára”, és aközött, hogy elérjük a kívánt kezelési célt?

A „100%-ban természetes” látszata

Érdemes tudni, hogy a „100%-ban természetes” benyomás sokszor úgy is kialakítható, hogy a termék valójában nem felel meg ennek a kritériumnak. A kozmetikai gyártók természetesként hirdethetnek termékeket, miközben a címkézés során különböző megfogalmazási trükköket alkalmaznak. Például az ALS (Ammonium Lauryl Sulfate) nevű gyakori tisztítóanyagot feltüntethetik úgy, hogy az „kókuszolajból származik”. Ez természetesen hangzik, de nem derül ki belőle, milyen kémiai folyamatokon megy keresztül a kókuszolaj, mire ALS lesz belőle. Az ALS a kénsav sója, amelyet például trietanol-aminnal semlegesítenek. Ez önmagában nem teszi károssá az összetevőt, és nincs különösebb ok arra, hogy kerüljük. Azonban a valóságban ez az összetevő már korántsem nevezhető természetesnek.

Ez csupán egy példa arra, hogyan lehet szintetikus összetevőket „elrejteni” egy természetesként kommunikált termékben.

Mit nevezünk egyáltalán természetesnek?

Tegyük fel a kérdést: mit tekintünk természetesnek? Ha azt mondjuk, hogy minden, ami a természetből származik, természetes, akkor valójában minden körülöttünk lévő dolog az. Még a laboratóriumban előállított szintetikus anyagok is. A levegő, amit belélegzünk, az asztal, amelynél dolgozunk, a papír, amire írunk, az étel, amit elfogyasztunk, sőt mi magunk is ugyanazokból az alapvető építőelemekből állunk: atomokból.

Ezek az atomok a természetben léteznek. Atomot nem tudunk létrehozni. Az atomok molekulákká kapcsolódnak össze, a molekulák sejtek alkotóelemei, a sejtek pedig élőlényeket és minden körülöttünk lévő anyagot hoznak létre.

Akár egy növényből kivont, akár laborban előállított anyagot vizsgálunk, ugyanazokból a természetes atomokból épül fel. A különbség csupán annyi, hogy a molekulát a természet vagy egy vegyész állította össze.

Vajon attól, hogy egy vegyész kapcsolja össze a természetes építőelemeket, az eredmény károssá válik?

Amikor zöldséglevest készítünk, minden hozzávaló természetes. Maga a leves azonban nem a természet alkotása. Ettől még nem válik „szintetikussá” vagy károssá.

A természet saját céljaira hoz létre vegyületeket az élőlényekben és növényekben. A vegyész pedig a felhasználók igényeinek megfelelően alkot vegyületeket.

A természetes termékek gyártásának kihívásai

Azok számára, akik kizárólag természetes termékeket részesítenek előnyben, érdemes további szempontokat is figyelembe venni.

A természetes összetevők kivonásának és feldolgozásának folyamata gyakran maga is „nem természetes”. Emellett a feldolgozás csökkentheti az összetevő hatékonyságát.

Problémát jelenthetnek a sérült termények vagy a növényvédő szerek maradványai is, amelyek jelenlétéről sok esetben nincs tudomásunk.

További nehézség, hogy a növényi kivonatok esetében nehéz biztosítani az aktív összetevők állandó koncentrációját és kémiai formáját. A betakarítás időpontja, a termőterület földrajzi elhelyezkedése és számos egyéb tényező jelentősen befolyásolja az összetételt.

Amikor egy növény neve szerepel az összetevők listáján, az nem mond el mindent. A gyökerét használták fel? A leveleit? A virágát? A növény számos vegyületet tartalmazhat. Pontosan melyik hatóanyagot alkalmazták? Ugyanabból a növényből több különböző hatóanyag is előállítható, amelyek teljesen eltérő hatással rendelkeznek.

Valóban tudjuk, hogy mit tartalmaz az adott kivonat, és megfelel-e az elvárásainknak?

Van még egy fontos szempont: a természetes tartósítószerek általában kevésbé hatékonyak, mint a szintetikusak. Gyengébben védik a terméket a bakteriális szennyeződéstől, az avasodástól és más olyan romlási folyamatoktól, amelyek károsíthatják a bőrt.

Mi a fontosabb: egy „természetes” tartósítószer, amelynek előnye nem egyértelmű, vagy egy biztonságosan tartósított termék, amely megóvja a bőrt a szennyeződésektől?

Tényeken alapuló döntések

Sokan hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy a természetes kozmetikumok valamilyen közös pozitív tulajdonsággal rendelkeznek: harmonikusan együttműködnek a bőrrel, és jót tesznek neki.

Ahogy láttuk, ez sem a logika, sem a valóság próbáját nem állja ki.

A természetes termékek lehetnek megfelelőek vagy nem megfelelőek egy adott kezelési cél szempontjából. A döntő tényező az aktív összetevő, maga a molekula – függetlenül attól, hogy természetből vagy laboratóriumból származik.

A természetes termékek lehetnek hasznosak vagy károsak. Megfelelhetnek az elvárásoknak, vagy éppen nem.

Kizárólag természetes termékeket választani nagyjából olyan, mintha csak olyan termékeket lennénk hajlandók használni, amelyek neve „C” betűvel kezdődik. Mindkét esetben egy mesterségesen kialakított kategóriához ragaszkodunk, amelynek tagjai között nincs valódi, logikus közös nevező. Ezzel pedig jelentősen korlátozzuk a kezelési cél elérésének lehetőségeit.

Bőrápolási szakemberként törekednünk kell a kritikus gondolkodásra, és arra, hogy megértsük a szakmánkban elterjedt nézetek valódi hátterét.

A hangzatos kifejezések könnyen elbűvölik a médiából tájékozódó fogyasztókat. Könnyű követni a trendeket, különösen akkor, ha olyan pozitív érzelmeket kiváltó szavakkal társulnak, mint a „természetes”, „organikus”, „zöld”, „környezetbarát” vagy „harmonikus”.

Szakemberként azonban kötelességünk megvizsgálni az ilyen állítások mögött álló logikát és tudományos alapokat, majd ezt érthetően elmagyarázni vendégeinknek – és saját magunknak is. Csak így őrizhető meg a valódi szakmaiság és a bőrproblémák eredményes kezelése.